A mai napon ismét végigélvezhettem az öntudatos proletariátus remekbeszabott utcai commedia dell'arte előadását. Dicső zenekarom legújabb próbatermi felvételeinek digitalizálása közben ugyanis észvesztő dudálásra lettem figyelmes: az utcán a Körútig állt a dugó, mert egy dögnagy teherautó (ami -mint utóbb kiderült- a szemközti boltba szállított valami portékát) egy fekete Merci miatt nem tudott továbbhajtani, ezért a sofőr -rendkívül leleményesen- ipari módon ráült a dudára. Nyilvánvalóan abban reménykedett, hogy a velőig ható hangzavar hatására előólálkodik a már említett személygépkocsi tulaja és arrébbáll a verdájával, de sajnos körülbelül 15 percig sem ért el eredményt.
Más, kézzelfogható dolgot viszont elért: a szomszédban lakó dagadt cigányasszony (az, amelyik mindig a házunk előtt szaratja a kutyuskáját) dühödten kérdőre vonta a sofőrt (természetesen rendkívül alpári stílusban), hogy miért kell a lakóközösség nyugalmát megzavarni ilyen lármával. A sofőr (és a társa) hasonló kedvességgel viszonozta a vulgáris szóáradatot, így legnagyobb gyönyörűségemre pár vadonatúj szókapcsolatot tanulhattam meg édes anyanyelvünkön. A remek eszmecserének néminemű fizikai erőszak kilátásba helyezése vetett véget (természetesen a speditőr duó részéről), de onnantól fogva nem dudáltak többet.
A tanulság:
- Ostoba emberekkel az erőszak nyelvén kell kommunikálni, mert másból nem értenek.
- A proletariátus felemelésének mindennemű szándéka naivitás, helyette vissza kell vezetni a jobbágyrendszer és a nádpálca gyakorlatát.
- Legközelebb hoznom kell az egyetem mellett zajló építkezésről néhány féltéglát, hogy legyen mivel megdobálni a ház előtt üvöltöző tahókat.