Első... :)

Vissza szoktad ezeket olvasni?
Azért kérdezem, mert kifejezetten ellenszenves. Olyan az egész mint a Puzsérék a Demokrácia Rt-ben.

és még te dumálsz nekem savanyákról meg életunt mérnökökről

Na ezt megnézném :-) a nagy gondolatok futás közben jönnek

na ez volt a földkerekség legrövidebb blogolása

lehetne még véleményeket írni, tele a város érdekesebbnél érdekesebb témákkal:
tömegközlekedési bunkók
autós bunkók
biciklis bunkók
büdös bácsik és nénik
meg valami érdekeset várok már

A sport sajnos gyerekkortól kezdve vonzza a bunkókat. Meg merem kockáztatni, hogy több fiatal életet tesz tönkre, mint a mozgás hiánya. Miért? Roppant egyszerű: Lacikát már négy-ötévesen elviszik birkózni, atletizálni, focizni, stb. Lacika megszereti a sportot, rákattan, mert történetesen olyan biokémiával született, és elkezdi kigyúrni magát. Az iskolában aztán ő lesz az osztályban a legerősebb, a legjobb sportoló. Szüleitől, tanáraitól, edzőitől folyton azt a visszajelzést kapja, hogy ő bizony különleges, igazi sikerember, ő az osztály példaképe. Pár év múlva már tele van az iskolai vitrin a fényképével, az érmeivel, serlegeivel, megnyeri a kerületi, a megyei, az országos bajnokságot.

Mindez szép és jó, csak mivel Lacikát lényegében úgy nevelik fel, mint valamiféle nagy dolgokra hivatott istenséget, és egész életében hozzá hasonlítgatják kevésbé atletikus társait, továbbá maga is tapasztalja, hogy fizikailag sokkal erősebb, mint azok, elkezd egyre nagyobb lenni az arca. Szerénységet ugyanis egy sportpályán sem tanítanak. 12-13 évesen már helyre kis nárcisztikus szarházi lesz, alfahím falkavezérként maga köré gyűjti a iskola hasonlóan nárcisztikus kölykeit. Ekkor még rátesz az egészre egy lapáttal a pubertás, mert persze az összes lány a tökéletesen kidolgozott testű atlétára pályázik, és pár éven belül több pinát lát, mint egy nyilvános vécé.

Aztán tizenévesen elkezdődik a morális lecsúszás, amikor már a menőség további fokozásához kevesek az érmek, serlegek, oklevelek, meg a hírnév a suliban. Az immár felserdült sportbunkó olyan társaságot keres, ahol egyetlen értékét, testi erejét rajongva tisztelik, és ahol olyan menőségekhez férhet hozzá, ami a lenézett átlagembereknek nem járnak, és persze továbbra is mindent megkaphat, amit csak akar, mert ő a bajnok. Na és itt kezdődik a fuksz meg a BMW, a kábítószer és a többi. Bajnokunk harmincéves korára egy herointól, kristálytól leépült roncs lesz, teste már rég nem erős és szép, és mivel máshoz nem ért, mint a pályán való futkosáshoz, különösebb jövője sincs.

Sportiskolába jártam, ott rengeteg ilyen iskolatársam volt. Volt, amelyik már első osztályban két fejjel magasodott fölénk. Tolták őket előre, minden tárgyból átengedték őket, mert ők a Sportolók! Sokuk nem érte meg a harmincadik évét. Többen közülük börtönbe kerültek. Egy sem tudott normális életet, családot létrehozni. Amelyik még él, petyhüdt izmait masszírozva álmodozik a tévé előtt egykori nagyságáról.