Tény, hogy a magyar vendéglátóipar komoly profitot termel az amúgy igencsak alulteljesítő gazdaságnak, de felmerül a kérdés, hogy megéri mindez azért az élményért, ami a késő este az utcára tévedő járókelőt fogadja: a mára kora tavasztól késő őszig terjedő fesztiválhangulat kezd kórossá válni a mindennapi életben...
Antiszociális mivoltomnak köszönhetően inkább esténként tevékenykedek és néhanapján sétálgatok is a budapesti éjszakában, hiszen ha kevés emberrel találkozom, akkor kevesebb stressz is ér a mindennapok során - legalábbis a közelmúltig ebben a hitben éltem.
Egész eddigi éltemben az volt a normális állapot, hogy esténként jóravaló ember nem sétálgat az utcán, így éjfél körül már csak elvétve lehetett lézengőket látni még a Körúton is. A nappali stressz levezetésére sokszor jött jól egy kis éjjeli "portyázás" az elhagyatott Budapesten. Sajnos a fővárosi vezetés nem nézte jó szemmel az efféle "provinciális" néptelenséget az éjszakai fővárosban, ezért -a "Budapest: Kultúrális főváros!" szlogen alatt- felbátorította a szervezett alvilágot illetve a hazai oligarchákat különböző szórakozóhelyek, kávézók, tavernák megnyitására. A hívó szóra megmozdult a társadalom legalja (hiszen ki nem akarna nulla munkával istentelen hasznot bezsebelni) és sorra kezdtek nyílni a késő estig nyitva tartó mulatók.
Persze önmagában mindez érdektelenségbe fulladt volna, így kellőképpen megtámogatták az egészet egy átható médiakampánnyal. Megmozdult a lúdtalpú pesti proletariátus ifjúsága (akiket még a bolsevik propaganda sem tett ennyire öntevékennyé) és buszra szállván külvárosi lakótelepeikről a belső városrészben tenyésző vigalmi negyed felé vették útjukat, ahol is hajnalig tartó dorbézolásukat azóta minden este élvezheti mindenki, aki éppen arrafelé kolbászol (vagy éppen ott él).
Mondanom sem kell, mennyire felemelő látvány példának okáért a Nyugati környéke szombat esténként: ordibáló prolikölkök verik egymást valami hasonlóan otromba prolilányok kedvéért, mindeközben a hegyről alámotorozó újgazdag suhancok vihognak rajtuk az átkozott versenygépeikre támaszkodva (amit előszeretettel használják ostoba feltűnési viszketegségük kielégítésére). Az aluljáróból sunyi, börtönviselt pofák méregetik a levadászható egyedeket, mert a rend éber őrei éppen (vagy "éppen mindig") a koldusok zaklatásával foglalják el magukat. Az étert megtölti a csak kábítószeresek és ostoba tramplik által élvezett zörej, ami a közeli -amúgy a maffia által üzemeltetett- szórakozóhelyről szűrődik ki, fittyet hányva a közelben lakók pihenni vágyására. A bejáratnál persze a már "megszokott" hájas és kopasz bűnözők üldögélnek pökhendi pofával. Szar, szemét és kosz mindenfelé, amit még csak fokoz az éjszakai busz megállójában álldogálló csövesek által elhajigált cigarettacsikk-kupac. A mosdatlan emberek bűze keveredik a szemét és a kiszáradt csatorna által termelt párlattal, ami igen egyedivé teszi a hatást. Komolyan, mint valami Brueghel-festményen...
Újabban persze vidékről is érkeznek az egykori szegénylegények és cselédlányok kései utódai, hogy a romlás sárgás fénye rájuk is vetüljön. Egy hónapig ülnek a traktor nyergében étlen-szomjan, hogy utána egy éjszaka alatt mindent eldorbézoljanak, majd otthon a korcsmában mindezt előadhassák ámuló földijeiknek, akik persze amint tudnak, szintén felzarándokolnak, hogy mindezt átélhessék, utána pedig érezhessék a "15 percig tartó hírnév" népiesch változatát.
Minap jártam egy szabolcsi településen, ami régen igazi kisváros volt, este hat után a kutya nem járt az utcán. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy más lett a helyzet itt is: mindenfelé kávézók, ahol a helyi lakosság ifjabbik része vígan szórja a pénzt... Sajnos Pestről csak a hülyeséget veszik át. Szánalom.
Azt hiszem, hogy ezentúl inkább kigyalogolok esténként Újpalotára, mert ahogy így elnézem, nekem kell oda kimennem, ha nyugalmat akarok.
